kamin kémény

zárt, mászható → kémény, amelyet a konyhákból fűthető szobai kemencék szája elé falazva építenek. A konyha kamin kémény alkalmazása esetén zárt légterű, füsttelen. A kemence szája előtt rendszerint kétszárnyú ajtóval fedett nagyobb nyílás van, ezen át fűtik és vetik be a kemencét. A kamin kémények aljába általában hamuaknát építenek be, amelybe a fűtéskor keletkező pernyét, hamut a kihűlésig tárolják. A hamuaknának alul kis ürítőnyílása van. A kamin kéményekbe szokás szerint bevezetik a konyhába beépített üstház és takaréktűzhely füstjét is. A kamin kémény alkalmazása a 19. sz. derekán gyorsan kibontakozó polgárosulás egyik kísérő jelensége volt építő- és lakáskultúránkban. A kamin kémények főként az Alföldön örvendtek nagy népszerűségnek. Mezővárosainkban a század elején már általánossá váltak. Nevezik még mászókéménynek, kabinnak (pl. Dunapataj) is. –Irod. Vargha László: A tilalmasi tanyák építkezése. Adatok a Nagykunság népi építkezéséhez (Bp., 1940).