kultúrhérosz

mitikus hős, félisten, aki kultúrjavakat teremt, ill. szerez, gyakran az istenek akarata ellenére is az emberiség számára. A legkülönbözőbb korok és tájak mitológiájában feltűnnek a kultúrhéroszok, legismertebb képviselőjük az ókori görögök mítoszaiban Prométheusz. A kultúrhérosznak tulajdonítják a tűz, a földművelés, a mesterségek, intézmények, rituális szertartások feltalálását. Néha a kultúrhérosz maga teremti ezeket, másutt átalakítja, az emberek számára kedvezővé teszi a már megteremtett világot, megszerzi az ívóvizet is, csak a halállal vívott küzdelemben marad alul. A kultúrhérosz az É-amerikai indiánoknál sokszor egyszerre ember és állat alakú, a róla szóló történetek ciklusokat alkotnak (a prérifarkas, nyúl, a holló stb. történetei), másutt ikrek játszanak hasonló szerepet. Az óceániai kultúrhéroszok gyakran kínhalált szenvednek, s testükből keletkeznek az emberi táplálékot alkotó növények, fák (dema-istenségek). Másutt a kultúrhérosz nemcsak pozitív, hanem negatív tulajdonságokkal is rendelkezik: afféle isteni kópé. Hasonlóan több arculatú az északi germánok mítoszaiban Loki is. – A mai európai népköltészetben is megtalálhatók még e képzetek nyomai. A magyar népköltészetben némileg hasonló szerepet játszanak az → eredetmagyarázó mondákban Noé, továbbá Krisztus és Szent Péter; tevékenységük nyomán megváltozik a világ, új élőlények jönnek létre, ill. megváltoztatják eredeti tulajdonságaikat. Noé az első, aki szőlőt ültet, kesztyűjéből macska keletkezik, Krisztus és Péter vándorlásának során jön létre a gomba, a teknősbéka stb. (→ még: démiurgosz, → mítosz) – Irod. Szabó Árpád: Egy cerami mythos és a bibliai bűnbeesés (Ethn., 1942); Jensen, Ad. E.: Mythos und Kult bei Naturvölkern (Wiesbaden, 1951); Radin, P.–Jung, K.–Kerényi, K.: The Trickster (New York, 1956).