kurva

általában így nevezték a többé-kevésbé intézményesített prostitúciót művelő falusi nőket. Egyéb elnevezései: → cemende, → repedtsarkú, személ, falu menyecskéje, örömlány stb. Majd minden községben akadt egy-egy magányosan élő asszony (özvegy, vagy akinek a férje huzamosan távol volt, pl. katonai szolgálat miatt), aki általában némi termény fejében, ritkábban pénzért, esetleg ellenszolgáltatás nélkül fogadta a falubeli legényeket, házas embereket, gyakran a környékbeli földbirtokosokat is. Általában nem ez volt az egyetlen megélhetési forrása. Mezővárosi kocsmákban, valamint falvak határában levő, éjjeli szállást is adó, ún. betérő kocsmáknál gyakori volt, hogy a szolgálólány vagy a külön erre a célra felvett lányok működtek kurvaként. A kocsmai kurvák többnyire szegény sorsú nők voltak; gyakran végezték koldusként. – Irod. Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941).