L alaprajzú ház, görbe ház

olyan → nyújtott, soros alaprajzú ház, amelyet az épület végéhez keresztirányban csatlakozó oldalszárnnyal bővítettek, így alaprajza nyomtatott L betűre emlékeztet. Szélesebb körű hazai elterjedését jelzi, hogy többféle megjelölését is találjuk, nevezik görbe háznak, fordított háznak, hajlított háznak, keresztháznak. Az ilyen alaprajzú épületek száma különösen megszaporodott a 19. sz. folyamán parasztságunk rohamos ütemű polgárosodásával, de kedvelték a falvakban élő kisnemesek is. Mezővárosainkban, kisvárosainkban gyakorta emeltek L alaprajzú házakat, részben az ilyen települések urbanizáltságának városképi kifejezőivé is váltak. Feltörekvő paraszti elemek építészeti ideálját is ez a típus testesítette meg a legutóbbi időkig. A hazai, falusi épületállományból a 17. sz. óta ki lehet mutatni. A 18. sz.-ból számos datált fennálló emléke volt tanulmányozható napjainkig. Különösen kedvelték azokon a vidékeken, ahol a nagycsalád-szervezet vagy a több generációs együttlakás általánossá vált. Az L alaprajzú házaknak számos variációja alakult ki. Az ország DNy-i területein az egyes lakóhelyiségek külön-külön az udvarról, ill. a ház udvari homlokzatát kísérő folyósóról nyíltak. A Kisalföldön gyakorta a konyha és két szomszédos helyiség került az utcai homlokzat mögé. Az ilyen épületek konyháiba mind az utcáról, mind az udvarról nyílott ajtó. Ha a konyhát a ház hosszanti szárnyába építették, a keresztszárny lakószobáját a hosszanti épületszárny és keresztszárny között kialakított előtérből fűtötték. Az ilyen előtér, fűtőtér funkciót betöltő helyiségeknek szintén az egyik ajtaja az utcára, a másik az udvarra nyílott. Gyakran a keresztszárnyat 1–2 m-rel a hosszanti szárny utcai homlokzata mögé ugratták vissza. Így tagoltabb tömegű, esztétikailag hatásosabb épületet emelhettek. Az ilyen kettős bejáratú L alaprajzú ház a magyar nyelvterület központi és K-i részén nem fordulhat elő. Archaikus vidékeinken, pl. Göcsejben, gyakorta az L alaprajzú ház keresztszárnyába nem lakóhelyiség, hanem kamra, magtár került. Az L alaprajzú házak között rendkívül nagyméretűek is voltak. Homlokzatuk meghaladhatta a 15–20 m-t, hosszanti szárnyuk megközelítette az egy fedél alá épített istállókkal, színekkel együtt az 50 m-t is. Arra is volt azonban példa, hogy az utcai homlokzat mögött csak egy nagyobb méretű lakóhelyiséget alakítottak ki. Ilyenkor a keresztszárny alig 2–3 méterre ugrott ki az udvari homlokzat síkjából. Az L alaprajzú házak fejlődésében sok ÉK-i osztrák, DK-i cseh-morva, DNy-i szlovák párhuzamosság mutatkozik. – Irod. Györffy István: A feketekörösvölgyi magyarság települése (Földr. Közl., 1913); Filep Antal: Alaprajzi változatok a kisalföldi népi építkezés gyakorlatában (Soproni Szle, 1976).

Visszaugratott keresztszárnyú lakóház (18. sz., Markotabödöge, Győr-Sopron m.)

Mikszáth Kálmán gyermekkori lakóháza (Szklabonya, v. Nógrád m.)

L alaprajzú ház (Kissziget, Zala m.)

L alaprajzú lakóház (Mezőszilas, Fejér m.)