| legfiatalabb fiú joga (lat. junioratus, minoratus, ultimogenitura) | TARTALOM | légy |
öröklési szabály, amely abból állt, hogy a testvérek közül a legidősebb (elsőszülött) fiút meghatározott előjogok illették meg a szülői vagyon egy részének öröklés címén való megszerzésében (ellentéte: → legfiatalabb fiú joga). Ilyennek tekintették, hogy az osztályt a legidősebb fiú készítette elő, és a többiek ebből választották ki a részüket; egyes helyeken ő választhatott elsőként, máshol – főleg földesúri jobbágytelkeknél – kizárólagosan örökölt a telekből és a többi testvért pénzben fizette ki. Alapjait a hűbériség vetette meg. Angliában még túl is élte. A múlt században is tartotta magát az a mondás, hogy az angol öröklési jog a legidősebb fiúnak a földet, a többi testvérnek pedig a tengert juttatta. – Nálunk főleg nemzetiségi területeken érvényesült, de a legidősebb fiú joga választás szempontjából zsellérfalvakban még a harmincas években is néhány adat szerint alkalmazásra talált. – Irod. Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919); Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete (Kolozsvár, 1944).