karkötő

a csuklót vagy az alsókart körülvevő ékszer. Vannak lazább, füzérszerű és rögzített, merev alakjai, az utóbbiak a karperecek. A karkötő készülhet természetes és ipari előállítású anyagokból is, házi, specialista és ötvöskészítményként (→ ékszer). A bronzkor óta férfiak és nők is hordtak karkötőt, az ókor óta párosan, mindkét karon egyet. A barokk kortól már csak nők viselték és a 18. sz. óta csak egyik karon. A magyaroknál viselete nem jelentős. A 16–18. sz.-ban Mo. keleti részén a gazdagparasztságnál minden formája előfordult. A 19–20. sz.-i viseletekben inkább csak amulett-szerepben található: mindkét nembeli csecsemők, kisgyermekek csuklójára piros vagy más színű szalagot, gyöngysort kötnek szemmelverés ellen (ahogyan pl. az európai reneszánszban korallt alkalmaztak). Felnőtt parasztlányok csak szórványosan viselnek karkötőt, pl. a D-Duna mentén előfordult a 20. sz. elején pénzérmékből összefűzött karcsat. – Irod. Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938); Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek (Bp., 1965); Radajković, B.: Nakit kod Srba (Beograd, 1969).

Karkötő pénzdarabokból összefűzve (Érsekcsanád, Bács-Kiskun m.), Bp. Néprajzi Múzeum