| káromkodás | TARTALOM | karoskosár |
vám, amelyet a kikötött fahajók az illető helységnek fizettek. A rendes kikötővel rendelkező part menti városok (Szeged, Szolnok, Baja, Buda és Pest, Győr, Komárom stb.) minden esetben szedték, más helységek pedig általában csak akkor, ha éppen vásárt tartottak. A karópénzt mindig a hajó nagysága után vetették ki; a nagyobb hajók arányosan többet fizettek, mert nagyobb partszakaszt foglaltak el. Minthogy a partszakasz játszott szerepet, a hajósok sokszor átjáróra kötöttek ki, ami abban állott, hogy egy már kikötött hajó mellé kötötték ki a hajót – kivált, ha mind a két hajó egyazon tulajdonban volt –, és ebben az esetben semmit se kellett fizetni. A karópénz csak 8 napra szólt, ha tovább maradt a hajó karón, újra meg kellett fizetni a karópénzt, de ez már 30 napig való maradásra adott jogot. A karópénz nagyságát mindig és mindenütt a → szokásjog szabályozta.