Lóczy Lajos (Pozsony, 1849–Balatonarács, 1920)

geológus, földrajztudós, az MTA tagja (l. 1888, r. 1901). Zürichben műegy.-et végzett 1874-ben. Hazatérése után az MNM Ásvány- és Őslénytára segédőrévé nevezték ki. 1877–80 között részt vett gr. Széchenyi Béla K-ázsiai expedícióján, amely sikerét elsősorban az ő munkásságának köszönhette. Hazatérve változatlanul az MNM segédőre volt. 1883-tól a Földtani Intézet osztálygeológusa. 1886-ban a földtan tanárának hívták meg a műegy.-re 1889–1908 között az egyetemes földrajz tanszékének tanára a bp.-i egy.-en. 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet ig.-ja. 1908-tól a Földtani Intézet ig.-ja nyugdíjazásáig (1919). Számos földrajzi kutatást kezdeményezett Mo.-on, ezek közül kiemelkedik a Balaton tudományos tanulmányozása, amelynek néprajzi eredményeit Jankó János tette közzé. K-ázsiai útja alkalmával kitűnő néprajzi megfigyeléseket végzett. – F.m. (néprajzi értékű) A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása (Bp., 1886). – Irod. Cholnoky Jenő: L. L. (Földr. Közl., 1920); Prinz Gyula: L. L. helye a magyar földrajzban (Földtani Közl., 1949. 3. sz.).