lopó, borlopó, lopótök, tök

hordóból borszívásra használt pincefelszerelési tárgy. A középkor óta egy tökfaj (lat. Lagenaria vulgaris) hosszú szárral nevelt, tojásdad alakú terméséből készítik: magját kivájják, szárát tüzes dróttal fúrják át. A paraszti készítésű és használatú lopóval adnak kóstolót a hordóból, szívják a bort kisebb borivó edényekbe (bokály, pohár). Középkori történeti, de recens adatok is arra utalnak, hogy a lopót, ill. az alapanyagául szolgáló növényt jelöli a valószínűleg kun-besenyő eredetű kabak, kobak szó is. – A lopóhoz hasonló formájú 1–2 liter nagyságú, üvegből készült borszívó hébér, hévér néven kezdett elterjedni a 19. sz. második felében, s ma már egyre inkább kiszorítja a használatból a könnyen ecetesedő lopót. A 16. sz.-tól adatolt hébér (német eredetű Stechheber) is eredetileg tökből készült, csak később jelentette a korszerű, a bor színét is megmutató üveglopót. – Irod. Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (Debrecen, 1964); Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez (A Veszprém megyei Múz.-ok Közl.-i, 1971).

Lopó (1972, Duna–Tisza köze)

1. Lopótök (Buzsák, Somogy m.) – 2. Lopótök (általános forma)