| lucázás | TARTALOM | ludak a tarlón |
szálas takarmánynövény. Őshazája Transzkaukázia. Először a perzsa háborúk idején (i. e. 470 táján) a perzsa hadsereggel került Kisázsiából Görögo.-ba. Az ókori Itáliában is elterjedt, de a római birodalom bukása után kipusztult. Másodszorra az Ibériai-félszigetet meghódító mórok hozták Európába. Innen terjedt el spanyol közvetítéssel a 15–16. sz.-ban Európa más országaiban. Hazánkban a Dunántúlon már a harmincéves háború (1618–48) idején sikertelenül kísérleteztek meghonosításával, az eredményes honosítás Tessedik Sámuel nevéhez fűződik (1779). Népszerűsítő tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan elterjedt és az intenziválódó mo.-i állattenyésztésnek (ló és szarvasmarha) megbízható, a szárazságot jól tűrő takarmánynövénye lett. A nyomásrendszer felbomlásáig kertekben termesztették. Elterjedése új takarmánykezelési eljárásokat honosított meg a parasztgazdaságokban. A réti szénánál nehezebben szárad, ezért többször forgatják, és a nedvesebb éghajlatú vidékeken különféle szárító állványokra rakják. – Irod. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Bp., 1971).