Magyar László (Szombathely, 1818–Ponto do Cujo, Angola, 1864)

; utazó, földrajzi író. A fiumei tengerészeti iskola elvégzése után, 1844-ben hajósként végleg elhagyta Európát. Valósággal körülutazta a világot, közben kormányos, másodkapitány, rabszolgakereskedő, végül argentin flottahadnagy volt. Alig menekült meg a kivégzéstől, ezért 1846-ban Nigériába ment, ahol a calabari szultán főhadvezére lett. Ekkor tette meg első utazását Afrika belsejébe; felhajózott a Kongón a Jellala-vízesésekig, és leírást adott a környező népekről. 1848-ban Angolába ment, majd a következő év elején mint kereskedő, az ovimbundu Bihé királyságba, amely 1857-ig utazásainak bázisa lett. Beházasodott az uralkodó családjába, és megtelepedett az országban. 1850-ben nagy expedíciót vezetett a Lunda birodalom belsejébe, valószínűleg a második európai, aki találkozott a lundák hírhedt muatajamvójával, uralkodójával. Visszafelé a luvale népek területén át érkezett Bihébe. 1852-ben dél felé indult; meglátogatta az ambo népek csaknem mindegyikét, hosszabb időt töltött a kuanyama és kuangare királyságokban. 1855-ben Bihéből újabb keleti expedícióra ment a déli lunda népekhez, és elérte a Zambézit. A következő két évben bejárta Ny-Angola ovimbundu államait. 1857-ben dinasztiaváltozás miatt menekülnie kellett Bihéből a tengerpartra, ahol kereskedésből élt. 1861-ben még tett egy utat DNy-Angolában, de 1864-ben meghalt. Az MTA hazaküldött könyve alapján 1859-ben tagjává választotta. Írásainak nagy része elpusztult, a rendelkezésünkre álló megmaradt töredék felbecsülhetetlen értékű az Afrika-kutatás számára. – F. m. Dél-afrikai levelei és naplókivonatai (Pest, 1857); Dél-afrikai utazása (Pest, 1859). – Irod. Thirring Gusztáv: M. L. élete és tudományos működése (Bp., 1937); Ecsedy Csaba: M. L., 1818–1864 (Ethn., 1969).

Magyar László