kásakavaró

kb. alkar hosszúságú, fából faragott eszköz, a nyelének egyik végén egy kis lapátszerű fejjel, a másik végén faragott dísszel. Amint a neve is mutatja, a pásztorok a kása kavarására használták, s a nagyalföldi cserények eszközkészletéhez tartozott. – Irod. Herman Ottó: Ősfoglalkozások: Halászat és pásztorélet (Bp., 1898); Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906).

Kásakavaró fák (a bal oldali és középső: Nagyalföld, a jobb oldali: D-Mo.) Bp. Néprajzi Múzeum