mancsozás

→ sportjáték, a → tekézés É-Mo.-on (főleg Nógrád, É-Heves, a borsodi Bükk környékén, D-Borsod) használatos elnevezése. A játék mindkét típusát játszották e vidéken: a bottal elütős típust zömmel a palócság, a lyukbaterelgetőst a Bükk alja, a matyóság egy része (főleg Szentistván) és a tőle délre eső terület népe nevezi mancsozásnak. Ütőjét, a mancsütőt és az elütendő fagolyót, a mancsot a nógrádiak, főleg az Ipoly mentiek (Őrhalom, Hunyag) művészi ízléssel ki is faragták, vésték. A sportjáték sajátos elnevezését a fagolyóról (mancs) kapta. Az elnevezés összefügg a guncsa, gancs szavakkal, ezek játékosan képzett párja (gancs-mancs), jelentése görcsös, gancsos fa, dudoros gyökérfa, melyből aránylag kevés munkával faragható ki a teke. – Irod. Dorner Aurél: A „mancsozás” (Népr. Ért., 1912); Tálasi István: Mancsozás az Alföldön (Népr. Ért., 1937); Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).