másodbor

nemesebb alapanyagból (törköly, borseprő, zúzatlan szőlő) felöntés útján (bor, must, víz) erjedéssel nyert, az alapanyagnál gyengébb, de a felöntésnél jobb minőséget adó borfajta-csoport. A másodborok alapanyag szerint lehetnek: 1. Törkölybor: A kitaposott vagy gyengén sajtolt törkölyre víz felöntésével keletkező 5–7% alkoholtartalmú savanykás ital, ami munkás bor, kapás bor néven ismert. A 16. sz. óta a parasztgazdaságokban is nagy mennyiségben előállított törkölybor szinonimáinak száma megközelíti az ötvenet: csíger, lőre (É-Mo.), icsar (Tokaj Hegyalja), csinger (Alföld), csűgör (Erdély), korkovány (Balaton-mellék), vinos (Baranya m.) stb. Századunkban a lőre és a csiger köznyelvi kifejezéssé vált. A minőségi fehér szőlők taposással végzett mustnyerése mellett különösen jellemző volt a lőre készítése É-Mo.-on. A paraszti étrendben nemcsak mindennapi ital (napszámosok, szakmányosok, kapások napi járandósága), hanem mint borcibere reggeliként is szerepet játszott (cukrozott vagy fűszerezett lőre kenyérrel). A lőrefélék egy különleges változata a mézbor (Erdély, Ny-Dunántúl): a szőlőtörkölyre öntött vizes mézléből erjesztett másodbor. A legjobb minőségű törkölyborok bor- vagy mustfelöntéssel készülnek: → aszú, → fordítás. – 2. Seprőbor: A jó minőségű borseprőhöz víz hozzáadásával készült másodbor. Lőre és csiger néven a törkölyborral együtt az egész magyar nyelvterületen készített ital. A legjobb seprőbor az aszútésztára öntött mustból készül: máslás (aszú). Seprőbornak nevezik a lefejtett bor aljának, a seprős bornak a seprőrésen (sűrű szövésű kenderzsákon kőnyomatékkal) történt átsajtolása útján nyert kesernyés ízű borféleséget is. – 3. Szőlős bor: A zúzatlan, elsősorban vörös szőlőfürtökre bor, must vagy víz felöntésével erjesztett másodbor. A ma már csak a Dunántúl néhány vidékén előállított ital rámpás bor (Baranya, Tolna m., Duna–Tisza köze, Erdély) és ráspia (ÉK-Mo.) néven is ismert. E paraszti borkülönlegesség részben balkáni, részben német forrásokra (Rappes) vezethető vissza, de végső soron a római korban is gyakorolt borkészítési eljárás volt. A kád vagy hordó csapján leengedett szőlős bort többször utántöltötték, s mint házi bort asszonyok is fogyasztották. (→ még: bor) – Irod. Andrásfalvy Bertalan: A vörösbor Magyarországon. Szőlőművelésünk balkáni kapcsolatai (Népr. Ért., 1957); Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960).