maszkos tánc

A magyar néphagyományban csak bizonyos szokások álarcos résztvevőinek táncáról beszélhetünk, de ezek szerepe elengedhetetlen volt. Így a disznótorba látogató hívatlan maszkások vagy maszkák a torozás helyén rögtön táncra perdültek, tulajdonképpen ez egyetlen ténykedésük. Húshagyó kedden is szokásban volt. A maszkosok tánca bőséget idéző, jókívánságot kifejező. Erdélyben és Moldvában a különböző állatalakot öltő maszkások házról házra járva meghatározott dallamra sajátos táncot járnak s ennek is szerencsét hozó erőt tulajdonítanak (→ kecsketánc). A gyimesi, csíki és bukovinai betlehemes játék álarcos csobánjai (→ juhász) szereplésének is fontos része volt a tánc ugyanúgy, mint a nyelvterület más részén is szokásos betlehemes játék (→ betlehemezés) már többnyire maszk nélküli, de valamilyen formában elváltoztatott arcú (festett vagy ragasztott bajuszú és szakállú) pásztoralakjainak.