Mátraalja

kistáj, melynek két értelmezése van. Tágabb felfogás szerint a Mátra hegység teljes előterét és környezetét jelöli. Beletartozik az alföldiessé simuló dombvidék Gyöngyös városával és a szomszédos szőlő- és gyümölcstermelő körzettel együtt. Szűkebb, a helyi, népi szóhasználatban is élő Mátraalja fogalom csak a Mátra hegység É-i előtere a Zagyva és a Tarna völgyei között. Ennek központja a hajdani uradalmi centrumból az É-i Középhegység egyik legfontosabb üdülőhelyévé vált Parád község. – A Mátraalja a honfoglalás óta megült táj. A lakosság néhány 18. sz.-i eredetű betelepülő közösséget (szlovák) nem számítva r. k. magyar. A Mátraalja népét a néprajzi irodalom kibontakozásának korai időszaka óta → palócokként említik. Mind az anyagi műveltségben, mind a szellemi kultúrában, mind pedig a társadalmi életben sok archaikus vonást őrzött meg a legutóbbi évtizedekig. A szomszédságában kialakuló ipari munkahelyek és a mezőgazdaság szocialista átszervezése csupán az utóbbi negyedszázad alatt indított el gyökeres átalakulást. Akár a szűkebb, akár a tágabb értelmezést tekintjük, társadalmi, gazdasági-kereskedelmi és művelődési szempontból a nagy múltú vásárváros, Gyöngyös erősen befolyásolta. Közigazgatási, egyházi szempontból Heves m. székhelye, Eger is nagyon jelentős vonzást gyakorolt reá. – Irod. Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).

Mátraalji táj