megbélyegzés

megszégyenítő büntetés volt, amelyet első királyaink óta alkalmaztak különböző bűncselekmények tetteseire. Pl. I. István kereszt forma bélyeg sütését rendelte a másodízben vétkesnek talált boszorkány mellére, homlokára, válla közé. Kálmán király a hamis tanúk arcát, II. Ulászló az okirathamisító homlokát és arcát bélyegeztette meg. Később – még a 19. sz. végén is – az örökös rabságra, az életfogytiglani hajóvontatásra ítélteket, az országból kitiltott külföldieket bélyegezték meg vagy azt, aki valamilyen okból elkerülte a halálbüntetést. Ekkor a bélyegzés abból állt, hogy az elítélt hátára szénnel akasztófát rajzoltak, azután a hóhér hegyes vassal a rajz nyomait kivágta és puskaporral bedörzsölte. – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (I., Bp., 1906).