| megyebíró | TARTALOM | meggyfahajsíp |
a Rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, csonthéjas gyümölcsöt termő nagy bokor vagy fa. Hazánkban őshonos, de a magyarság még a honfoglalás előtt megismerte. A középkorban többnyire bokrokon termesztették, csak a 18. sz.-tól kerültek előtérbe a fán termő, nagyszemű nemesmeggyek. Az alföldi gyümölcstermesztés fellendülése idején, a múlt században tűnt fel híres mo.-i fajtája, a Pándi-meggy. Eredete ismeretlen. A hagyomány szerint, egy Pándi nevű debreceni huszárkapitánytól – nemesítőjétől – kapta a nevét, de hívják kecskeméti, kőrösi és szentesi meggynek is. A házikertekben igen elterjedt, kedvelt gyümölcsfa. Jelentősebb termőhelyei a Duna-Tisza közének homokvidéke, Szentes és Szeged környéke, valamint a Debrecen, Nyíregyháza, Újfehértó vonal. – A vékonyabb meggyfát, ill. a törökmeggyet illatos volta miatt pipaszárnak használták fel. Szívós botokat is készítettek belőle.