mérő

1. régi űrmérték. Szemtermények mérésére használták, általában 62,53 liter. Több fajtája volt, nagysága vidékenként változott. Németo.-ban 1 mérő nagysága 4–16 → pint között ingadozott. A bécsi vagy osztrák mérő pedig 61,50 liter volt. A pozsonyi mérő két vékával volt egyenlő és 62,4984 litert tett ki. A szegedi mérő volt a legnagyobb, 128 liter. A pesti mérő 3 vékából állt, azaz 93,7476 l volt. Különleges mérő volt a sarlai mérő, amely 2 pozsonyi mérőből állott. A mérő neve Mátyusföldön → szapu. Több helyen mérő helyett kilát és köbölt is mondtak. 1772-ben Mária Terézia elrendelte a pozsonyi mérő bevezetését és minden más mérték hozzá viszonyítását. A rendelet azonban nem teremtett rendet a mértékek terén; a különböző, helyenként eltérő nagyságú mértékek tovább éltek. – 2. A mérő a köblös (→ köböl) és vékás (→ véka) föld elnevezéshez hasonlóan területmérték jelölésére is szolgált. Egy mérős az a földterület, amelybe 1 mérő vetőmag került. Egy pozsonyi mérős föld kiterjedését az úrbérrendezés alkalmával 600 négyszögölben állapították meg. – Irod. Acsády Ignác: Magyar mértékek, 1715–1720 (Magy. Gazdaságtörténeti Szle, 1895); Léderer Emma: Régi magyar űrmértékek (Századok, 1923–24); Jakó Zsigmond: Az erdélyi mértéktörténet kérdéseihez (Erdélyi Múz., 1945); Bogdán István: Helyi földmértékeink a 18. század végén (Tört. Statisztikai Évkönyv., 1967–68, Bp., 1970).