mező (lat. campus)

a történeti és a mai népnyelv egyaránt többféle jelentésben használja. 1. Valamely településhez tartozó rét, → legelő, szántó, helyenként csak ez utóbbi neve. Pl. „Kimegyek a mezőre” (Ormánság). – 2. Füves, gyepes terület. Pl. „Nagy a szárazság, nincs semmi mező” (Szeged). – 3. → Nyomás. Pl. „A határ mezőkre van felosztva.” – 4. → Dűlő. Ebben az értelemben ritkán használatos. – 5. A középkori történeti forrásokban a „mezei földek” → parlag jelentésben szerepelnek. – A mező szó ugorkori eredetű. – Irod. Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XVI. században (Ethn., 1955); Szabó Mátyás: A Körös és a Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása (Népr. Közl., 1957).