| Nép és Nyelv | TARTALOM | népességvándorlás |
a települést alkotó társadalmi közösség évszázadokon át bizonyítható vérségi folytonossága a település határain belül. Inkább kis falvakra jellemző, mivel a városok lakossága nagyobb megrázkódtatás nélkül is folyamatosan duzzad, változik, cserélődik. Mo.-i viszonyok között a népességi kontinuitás fogalmát akkor használjuk, ha egy település népe az Árpád-kortól kezdve folytonos, tehát átélte a török uralom és más pusztító háborúk időszakát. A népességi kontinuitás nem zár ki néhány évi távol élést. A török időkben gyakran előfordult, hogy a közelgő hadsereg vagy valamely fosztogató csapat elől egy-egy falu lakói elmenekültek a szomszéd falvakba vagy a környező erdőkbe, mocsarakba. A veszély elmúltával azonban legtöbbször visszaszivárogtak és régi lakhelyükön éltek tovább. Valamely település népességi kontinuitása a történeti források, ezen belül elsősorban a különféle összeírások, határperek vallomásai stb., valamint a középkori és újkori névanyag vizsgálata, a népi kultúra és a népi történeti tudat megnyilatkozásainak elemzése alapján igazolható. – Irod. Györffy István: Nagykunsági krónika (Bp., 19553); Györffy György: Budapest története az Árpád-korban (Szerk. Gerevich László. Budapest története, I., Bp., 1973).