kecske (lat. Capra)

TARTALOM

kecskeduda

kecskealakoskodás

kecske utánzása, megjelenítése; az → állatalakoskodás gyakori formája. Elsősorban farsangkor a felvonulásokban, a → fonókban, → lakodalomban és ritkábban → karácsonyi időszakban kerül rá sor. Erdélyben több helyen turkajárás a neve a kecskemaszkos szokásnak. A kecskealakoskodásnak több módját ismerjük. Általános az a forma, amikor a kecskét alakító játékos térdre ereszkedik, előre dőlve jobb könyökére támaszkodik és bal kezében egy fejszét tart. Bundával vagy gubával terítik le. A fejszét a bunda előre irányított ujjába dugja. Az ujj végét elkötik. Ily módon a kecske fejét és nyakát alakítják ki. A nyakra csengőt kötnek. Olykor valamilyen tárgyból szarvat is imitálnak a fejrészhez. Ehhez hasonló kecskealakítási mód, amikor egy hosszú nyelű fejsze fejére rongyokat csavarnak. Ez a kecskefej. Egy nagy lepedő végével leborítják, összeerősítik. Szarvait rendszerint napraforgószárral helyettesítik. Szem-, orr- és szájnyílást korommal festenek rá. A játékos a lepedő alá bújik. A kecskefejet a fejsze nyelével maga előtt saját fejéhez szorítva tartja. Játék közben előrehajlik. A kecskealakoskodás másik gyakori módja a fa kecskefej. Ez két részből áll: a nyélre erősített felső fejrészből és az ehhez kapcsolódó mozgatható áll-, ill. szájrészből. Ez utóbbit a játékos zsinórral mozgatja s utánozza az állat szájmozgását. Az alakoskodó személyt lepedő, guba, bunda, ponyva vagy pokróc takarja; vezetővel, a gazdával jelenik meg a jelenet helyén. Olykor nem egy, hanem két kecskealakoskodó jár egymással. A játék többnyire abból áll, hogy a kecske döfködi a leányokat, ijesztgeti a nézőket, a gazda eladásra kínálja. Ha két kecske van, egymással viaskodnak stb. A karácsonyi kecskealakoskodásban a résztvevők karácsonyi énekeket énekelnek. A Nagyalföldről, É- és K-Mo. területéről, valamint Erdélyből számos példa ismeretes a kecskealakoskodásra. Igen elterjedt Európában. Irod. Ujváry Zoltán: Kecskemaszkos szokás Hajdúdorogon (A debreceni Déri Múz. Évkve, 1965); Ferenczi Imre–Ujváry Zoltán: Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai az Alföldön (Műveltség és Hagyomány, 1966); Dömötör Tekla: Masken in Ungarn (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, 1967).