kerekesjászol

két tengelyre és négy kerékre szerelt, vontatható, állatok etetésére szolgáló berendezés. Formája hasonló egy alacsony, hosszú derekú, lőcs nélküli szekérhez. Mezei munkák, Dunapatajon és Hajdúböszörményben leginkább szállítás, kaszálás és szántás alkalmával az igásökrök etetésére használták. Belerakták a gazdasági szerszámokat, a főzőeszközöket (→ szolgafa, bogrács stb.) és az élelmiszert, s az állatok kihúzták a földre. Munka végeztével a kerekesjászolba takarmányt tettek és mellé állították az ökröket. Amíg a munka tartott, a férfiak kinn tartózkodtak a földjükön; éjjel öltözötten, bundába vagy szűrbe burkolózva a földön aludtak. A kerekesjászol a nagy határú alföldi mezővárosokban és falvakban (pl. Hajdú, Bihar, Szabolcs m.) volt használatban, olyan helyeken, ahol a föld több tagra oszlott, s ahol az állandó szállások, a tanyák nem alakultak ki (→ még: jászol) – Irod. Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén (A debreceni Déri Múz. Évkve, 1937); Hofer Tamás: Hordozható szélfogó és kerekjászol rekonstrukciója Hajdúböszörményben (Népr. Ért., 1956); Hofer Tamás: Kerekes nyári jászol Dunapatajról (Népr. Ért., 1964).

Kerekes nyári jászol (Dunapataj, Bács-Kiskun m.)