kereplő

fából készült idiofon hangszer. Sokféle változatát két csoportra osztjuk: 1. kalapácsos kereplők; 2. bordás kereplők. A kalapácsos kereplő egyik alapformája az, amit a r.k. templomokban nagyböjt idején a templomi harangok helyett használnak: kb. 25x14 cm nagyságú deszkalapra szerelt, tengelyen előre-hátra lendülő fakalapácsok (1–4 db), amelyek működtetés közben a deszka lapját verik. Vadriasztásra (kártékony madarak ellen) a kalapácsos kereplőknek olyan változatát használják, amelyet (póznára vagy épületre szerelve) szélkerék segítségével az áramló levegő működtet. A fakalapácsokat a szélkerék tengelyére rászerelik, s azok a tengely forgása közben a függőleges verődeszkához ütődnek. Fakalapács helyett egyszerű fa- vagy fémfityegők – „kölykök” – is lehetnek spárgával a kereplő tengelyére kötözve. Innen a kölkes- kereplő név, s mivel szél hajtja, szélkereplőnek, szélkelepnek is nevezik. – A bordás kereplőn a hangkeltés úgy történik, hogy keretre szerelt ruganyos fanyelv szabad vége fogaskerékszerűen faragott (bordázott) forgó tengelyen csapódik egyik fokról a másikra. Legáltalánosabb formája kifeszített nyeles zászlóhoz hasonlít. Ennek legkisebb változatait a nép között gyermekjátékként használják (→ hangadó játékszer), a nagyobbakat állatok terelésére és vadriasztásra (egyebek közt szőlőéréskor seregélyek és a kányák riasztására). A bordás kereplőt a nagyböjt utolsó három napján az egyház rituális célra is használja. Bizonyos helyeken gyermekek járják végig kereplőkkel a falut, és jelzik a szertartások idejét, amiért nagyszombaton délután a házaknál pirostojást kapnak. A templomtoronybeli kereplők a kalapácsos és bordás kereplő nagyobb méretű kombinációi. Tengelyükön fogazat helyett dudorok, „tüskék” vannak, és több nyelvük van. A nyelvek alsó lapjára kalapácsot is szerelnek. Működtetés közben, miután egy-egy nyelv a tüskéről lepattan, kalapácsával a nagy, ládaszerű rezonáló szekrény tetejéhez csapódik. (→ még: szőlőpásztor) – Irod. Vajkai Aurél: A paraszt-szőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938); Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967).

Bordás kereplő (általános forma)

„Szélkereplő” (általános forma)