kántorböjt

az esztendő bizonyos időszakában a hét három napján: szerdán, pénteken és szombaton megtartott → böjt. Eredete a kereszténység első századaiba nyúlik vissza, amikor a keresztények a hét két napját, szerdát és pénteket Krisztus szenvedésének emlékére böjttel ülték meg. A két naphoz még a vasárnap vigíliája, a szombat kapcsolódott. A kántorböjtök idejét II. Orbán pápa 1095-ben állapította meg. E szerint a kántorböjtök ideje a → nagyböjt első hetének, → pünkösd hetének, a szeptember 14-ét és → Luca napját követő hét szerdájára, péntekére és szombatjára esik. A kántorböjtök példájára a nép körében gyakorlattá vált, hogy az esztendő minden hetének szerdáján, péntekjén és szombatján böjtöt tartottak. Ez a heti háromnapos böjt a századforduló táján a r. k. falvakban még általános volt, de csak a húsételtől való tartózkodást jelentette. Ez a magyarázata annak, hogy parasztságunk étrendjében ezeken a napokon csak a levesek és a tésztafélék kaptak helyet. A → népi hitvilágban a böjtökhöz is különböző hiedelmek fűződtek. Többfelé élt pl. az a képzet, hogy aki ezen a három napon vagy más meghatározott napokon a böjtöt következetesen megtartja, előre értesül halála napjáról.