Kiss Bálint (Vésztő, 1772–Szentes, 1853)

történeti kutató, a hazai néprajzi kutatások egyik úttörője, gazdasági reformer, tankönyvíró, ref. lelkész, az MTA tagja. Tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte. 1798-ban Cseho.-ban, Németo.-ban és Ausztriában tett tanulmányutat. 1799-ben Szentesen vállalt lelkészi állást, melyet folyamatosan haláláig töltött be. A hazai szakirodalomban A szentesi vas-eke ... c. tanulmányával jelentkezett (1817), amelyben eketalálmányát ismertette. Magyar régiségek c. könyvével (1839) kísérletet tett a magyar őstörténet megírására, s ebben többek között a 18. sz. végi paraszt- és pásztorviselet bevonásával igyekezett néprajzi módszerekkel következtetéseket levonni. Iskolai tankönyveiben az alföldi parasztgazdálkodás fontos mozzanatait is megörökítette. Az etnográfia és a helytörténet számára fontos adatokat tartalmaz A Békés-Bánáti Egyházmegye története c. (1836), kéziratban maradt munkája, amely kora egyik legalaposabb társadalomrajza és népéletleírása. – Irod. Filep Antal: Szokásleírások a 18. és 19. századból (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1971); Filep Antal: Az Alföldi népéletkutatás úttörője Kiss Bálint (Szolnok Megyei Múz. Évkve, 1973).