Kiss Lajos néprajzkutató (Hódmezővásárhely, 1881–Bp., 1965)

a történelemtudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1948). Újságíróként, majd a Hódmezővásárhelyi Városi Múz. első vezetőjeként dolgozott. Muzeológiai ismereteit Kolozsvárott a Tudományegy. Régészeti Intézete mellett szervezett tanfolyamon szerezte. 1912-től Nyíregyházán a Megyei Múz. munkatársa volt, majd 1925-től a múz. ig.-ja, 1949-ben Bp.-en a Néprajzi Múz.-ból nyugdíjba ment. – Kiterjedt munkássága a magyar leíró etnográfia egyik legértékesebb része. Dolgozatai felölelték a földművelés, táplálkozás, népi építkezés, kerámia, szűcsmesterség, hímzés kérdésköreit. Úttörő jellegűek voltak a mezővárosi társadalom jellegzetes népi foglalkozásaira, jellemző típusaira vonatkozó megfigyelései, amelyeket a tárca- és életkép-irodalom nemes hagyományait felhasználva, hangulatos írásokban rögzített. Jelentékeny régészeti kutatásokat végzett Szabolcs megyében. Foglalkozott helynévgyűjtéssel, muzeológia-történettel. Jelentős munkája született közvetlen élményei alapján a hódmezővásárhelyi művészéletről. – F. m. Földművelés a Rétközön (Debrecen, 1929); A szegény ember élete (Bp., 1939); A szegény asszony élete (Bp., 1941); Vásárhelyi híres vásárok (Szeged, 1956); Vásárhelyi művészélet (Bp., 1957); Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958); A régi Rétköz (Bp., 1961); Vásárhelyi kistükör (bibliográfiával, Bp., 1964). – Irod. Ortutay Gyula: K. L. (Ethn., 1954); Sándor István: K. L. jubileumára (Népr. Ért. 1954); Bálint Sándor: K. L. (Tiszatáj, 1965. 7. sz.)

Kiss Lajos