kontyos kunyhó

nádból épített, 4–6 m2 belső területű, négyszögletes vagy kör alaprajzú ideiglenes építmény, mezőn tanyázó csőszök és pusztán telelő pásztorok hajléka. Az árokba kúp- vagy gúlaalakba állított, földdel körültaposott nádkévéket a kontyos kunyhó derekán 2–3 sorban körülkorcolják és a nádkévék csúcsát hosszú, sodrott szalmakötéllel körülcsavarják. A nádbuga és a körülcsavart tető a kunyhó kontya. A kunyhó általában nyári építmény, ezért tűzhely nincs benne, a kint tanyázó pásztor és csősz ruhája, élelme megóvására és alvásra szolgál. Régente a pusztán telelő szilaj pásztorok a kunyhó közepén fűtés és főzés céljából tűzhelyet is raktak. A füst a konty alatt vágott résen szivárgott ki. – Irod. Györffy István: Pásztorépítkezés a Magyar Alföldön (Magyar falu – magyar ház, Bp., 1943).

Kontyos nádkunyhó eresszel (Tiszántúl)

1. Szűkebb kontyos nádkunyhó, mely a szél ellen szénakötéllel van körülcsavarva (Túrkeve, Szolnok m.), 2. Szénakötéllel megerősített bővebb kontyos nádkunyhó. Ajtaja nádból (Kisújszállás, Szolnok m.)

Kontyos kunyhó (1933, Hortobágy)