Kóris Kálmán Miskolc, 1878–Bp., 1967)

etnográfus, középiskolai tanár. Rajz, ábrázoló geometria, művészettörténet szakos tanári oklevelet szerzett. Főiskolásként kapcsolódott a haladó mozgalmakhoz (Galilei Kör), majd részt vállalt a forradalmi munkásmozgalomban. 1906-ig a Néprajzi Múz. gyakornoka volt, 1906-tól polgári iskolai tanár, a VII. ker-i munkásgimn.-ok előadója. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, 1919-ben a Néprajzi Múz. főig.-jává nevezték ki. A Tanácsköztársaság megdöntése után állását vesztette. 1925-ben illegális politikai tevékenysége miatt Bécsbe emigrált. 1926-ban a SZU-ba költözött, ahol a Moszkvai Néprajzi Múz. és a Forradalmi Múz. munkatársa. Török nyelvterületen tevékenykedő expedíciók tagja volt. 1934-ben visszatért Mo.-ra. 1941-ben Töröko.-ban járt tanulmányúton. A miskolci Herman Ottó Múz. néprajzi gyűjteményének megszervezésében nagy szerepe volt. Az I. világháború előtti időkben a matyók néprajzával, szociológiával és a hazai néprajzi, főleg anyagi kultúra kutatási módszereivel foglalkozott; később érdeklődése a magyar népi kultúra régi török elemeinek vizsgálatára koncentrálódott. Néprajzi tanulmányait az Ethnographiában, a Néprajzi Értesítőben és a Huszadik Században jelentek meg. – Irod. Bodgál Ferenc: K. K. (Ethn., 1967).