kor szerinti munkamegosztás

a nemek szerinti munkamegosztással együtt a legtermészetsebb és legősibb → munkamegosztás. Alapja az emberi élet egyes szakaszaiban megnyilvánuló fizikai, szellemi állapot, amely a munkavégzés képességét befolyásolja. A kor szerinti munkamegosztás, ellentétben a nemek szerinti munkamegosztással, nem valamely határozott ponthoz köthető munkák összessége, hanem éppen a végzett tevékenység jellegéből következtethetünk a megfelelő korra. Pl. egy leány bár még csak 12 éves, a körülmények kényszere, esetleg testi fejlettsége miatt főzhet önállóan, süthet kenyeret stb., s így ha nem is érte el társainak nagylánykorát, több tekintetben tevékenysége alapján a munkamegosztásban nagylányként kell kezelnünk. Éppen a tevékenység jellegének meghatározó volta miatt a kor szerinti munkamegosztás egyes korcsoportjainak határai nem élesek, hosszabb-rövidebb átmenet van egy-egy korcsoport között. A magyar népterületen négy nagy korcsoportot különít el a köztudat és a tudományos gyakorlat. Egyes korcsoportokon belül is számolnunk kell élesebben elváló alcsoportokkal. 1. Gyermekkor: munkáit az jellemzi, hogy komolyabb gazdasági értéke még nincs, inkább kiegészítő, a felnőttek munkáját segítő szerepe van, a gyermek játszva tanulva nő bele a munkába. Mindig csak részfeladatokat lát el. Ezeket a felnőttek jelölik ki nekik, s közben is ellenőrzik munkájukat, tanítgatják őket. A gyermekkor első időszaka a kisgyermekkor, amikor még csak játékképpen bíznak rá feladatokat, s a cél inkább az, hogy szokja a munkát, később természetes életelemének tekintse. A gyermekkor másik időszaka az iskoláskor vagy nagygyermekkor, amikor már komolyabb, nem egy esetben kereső munkát is elvégez a gyermek (libapásztorság, marhapásztorság, baromfi gondozása, takarítás stb.). Bizonyos fokig a házi munkákban mindkét nemnek önálló feladatköre lett, s ezért felelős. Ha kötelességét elmulasztja, komoly büntetést kap. A gyermekmunkákat, még kereső foglalkozás esetében is inkább a felnőttek keze alá, azok munkájának meggyorsítása érdekében végzik (pl. aratáskor vízhordás, boltba járás, lekvárfőzéskor szilvamagvalás stb.). – 2. Fiatalkor vagy ifjúkor munkái: már komoly munkaerőként tartják számon a fiatalokat, élesen elválnak a nemek munkái egymástól, s részfeladatokban, ha irányítják is őket, pillanatnyi döntési joggal rendelkeznek, önállóan dolgoznak, s a közösségi munkában is egyenrangú közösségi tagként vesznek részt (→ társasmunkák). Az ifjúkort is két részre szokás osztani. A sihederek, süldő lányok munkáit az jellemzi, hogy még valamennyi, nemüknek fontos munkát nem tudnak elvégezni tökéletesen, néha tanításra is szorulnak, s fizikai erejük még nem alkalmas valamennyi női vagy férfimunka elvégzésére, bizonyos gyakorlat is hiányzik, s ezért kevésbé termelékenyek (pl. aratáskor a kaszát nem bírják, az ünnepi ételeket irányítással főzik stb.). A nagylegények, nagyleányok valamennyi részmunkában helytállnak, kellő minőségű és intenzitású, sokszor virtusból túlhajtott teljesítményű munkára is képesek. Bérmunkákat szabadon vállalhatnak. A tanítás, a munka kijavítása már ekkor szégyen a munka végzőire nézve. – 3. Felnőttkor: e korszak munkáit az önállóság, a gazdálkodni tudás, azaz a részmunkák önálló összehangolása s nemcsak azok pontos elvégzése jellemzi. Az ifjúkor és a felnőttkor határa éles, ugyanis a házasság aktusa választja el egymástól. A felnőttkor első időszakában, a fiatal házas korban még csak tanulják az új házasok a gazdálkodás tudományát, s ekkor még a szülőkre, azok irányítására, a közösség bizonyos tagjainak tanácsára szorulnak (szomszéd, koma). Az első, második gyermek után már mint javakorabeli emberek önálló gazdálkodásra is képesek, s a közösség az ő véleményüket is kikéri, figyelembe veszi. – 4. Öregkor: jele, hogy valaki, bár tudása teljes birtokában van, fizikailag már nem képes bizonyos munkák elvégzésére. Tevékenysége egyre inkább a ház körüli apróbb munkákra korlátozódik, munkájának jellege egyre inkább kisegítővé válik. Ám míg mozgásképes, szellemileg friss, az irányításban, sőt társasmunkák irányításában tekintélye alapján komoly szerepet kap. Amikor tehetetlenné válik, munkaszervezeti szempontból tevékenysége már nem értékelhető, noha éppen gondozása a családi munkák új területét, a korábbi munkamegosztás némi módosítását igényli. Meg kell jegyeznünk, hogy a nagycsaládos vidékeken még a századfordulón is az egyes korok önállósága nem volt ilyen nagy, bár ezek akkor is elkülönültek. A családban halálukig a vagyonjog alapján az öregeké volt a döntő szó, a házasok munkájának irányítása, némi önállóságuk ellenére is, igen lényeges volt. – Irod. Fél Edit: Egy kisalföldi nagycsalád társadalom-gazdasági vázlata (Érsekújvár, 1944); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956); Jávor Kata: A parasztcsalád munkamegosztása egy nyírségi faluban (Debrecen, 1966); Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX–XX. században (Szolnok, 1968).