kovácsolómalom, kalapácsmalom

vízi energiát hasznosító mechanikai szerkezet, amelynél a vízikeréken keletkező forgó mozgást a kalapács szakaszos működtetésére használják. Egyfelől a kohókban-hámorokban kovácsolómalom szerkezet segítségével dolgozták meg a nyersvasat, másrészt kovácsolómalom gépezeteket üzemeltettek a különféle szerszámok kovácsolásánál, a vas végleges feldolgozásánál. A kovácsolómalmokban gyakran a kovácsoló mechanizmus egyben a fém, vas megmunkálását előkészítő hevítő kohók fújtatóit is működtette. Ilyen berendezések a késő középkor kohászati, fémfeldolgozó iparában Európa-szerte elterjedtek. Az utolsó komplex kovácsolómalmok Torockó vashámorai mellett működtek magyar nyelvterületen, de szinte napjainkig ilyenek üzemeltek a hazai mezőgazdasági szerszámok előállítására specializálódott mecenzéfi vasműveseknél. A közelmúltig ilyen kovácsoló gépek működtek a szentgotthárdi kaszagyárban is. Itt a forgótengelyből kiálló kasok a kétkarú emelő elvén tengelyre rögzített billenő kalapácsot lendítették ki nyugalmi helyzetéből. A kalapács a mozgatótengely nyomására felemelkedett, majd az alatta levő üllőre zuhant. Mivel a mozgató tengely karjai a kalapácsnyél végére gyakorolt nyomásukkal lendítették ki a kalapácsot, e működési elvet farkkalapácsos rendszernek nevezik. A kovácsnak csak a munkadarab mozgatását, megfelelő elhelyezését kellett végeznie. Előfordult, hogy a meghajtó tengelyt közvetlen a vízikerék forgatta, de pl. Szentgotthárdon szíjáttételes erőátvitellel dolgoztak. – Irod. Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve (Bp., 1914); Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár (Technikatörténeti Szle, 1963); Pongrácz Pál: Régi malomépítészet (Bp., 1967).

Kalapácsmalom tervrajza (19. sz. eleje)