községi pásztor

a község naponta legelőre kihajtott állatai mellé fogadott pásztor, akinek járandóságát házanként vagy a kihajtott állatok száma szerint élelmiszerben, terményben és pénzben fizették. A községi pásztort a község fogadta fel, a kialkudott béren kívül még lakást is kapott a községi pásztorházban. Tavasztól őszig naponta hajtotta ki a csikós a lovakat, a tehénpásztor vagy csordás a fejősteheneket, borjúkat, a csordát; a disznókat, a csürhét a kondás, csürhés vagy a disznópásztor. Az egyházi ünnepeken köszöntővel jártak házról házra, kalácsot, bort vagy pálinkát s egyéb ajándékot kaptak. A pásztorokat az első kihajtáskor is megajándékozták. A községi pásztorok külön társadalmi réteget alkottak, egymás között házasodtak; a pásztor gyermekeiből is pásztort nevelt, lányait szívesebben adta pásztorhoz feleségül. Általában értettek az állatok gyógyításához is. A régebbi időben a községi pásztor megbecsült tagja volt a falusi társadalomnak. A községi pásztorok tekintélye, a megváltozott gazdasági viszonyok folytán csökkenőben van. – Irod. Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Luby Margit: Fogyó legelőkön (Bp., 1942).