sátor

a vásárok, hetivásárok, nagyobb piacok elengedhetetlen árust és árut védő kelléke. A nagyobb helyek, jelentős vásárhelyek gyakori és hosszantartó vásáraira, piacaira állandó jellegű sátorok készültek kőből, deszkából, bádogból. Egyébként csak ponyva és gyékény sátorok voltak. A sátorok adták meg a vásárok, piacok rangját; minél több sátor állott egy vásárban, annál nagyobb volt a forgalma. A ponyva sátorok hordozhatók voltak, a vásározó kereskedők, lacikonyhások magukkal vitték és a vásár megkezdése előtt a kellő – legtöbbször megszokott, hagyományos – helyen felállították. A több napon át tartó vásárok alkalmával nagy gondot okozott a sátorok éjszakai őrzése. A sátorok a vásárokon, hetivásárokon sorokat alkottak és áruféleségekként csoportosultak (pl. Debrecenben vonatossor stb.). – Irod. Kiss Lajos: A vásárhelyi híres vásárok (Szeged, 1956); Dankó Imre: A gyulai vásárok (Gyula, 1963).

Mézeskalácsos sátor (Kisvárda, Szabolcs-Szatmár m., 1980-as évek)