Simonyi óbester

Simonyi József (1777–1882), a nagykállói mészárosmester fia, aki gyermekfejjel huszárnak állt és az 1788–89. évi török, majd a francia forradalmi, végül a napóleoni háborúk idején (wagrami, lipcsei csata) bámulatos vitézségével tiszti kinevezést, majd báróságot nyert és ezredesi rangot ért el. 1828-tól négy évig vizsgálat folyt ellene, megfosztották rangjától s több évi várfogságra ítélték, hogy miért, az máig sincs tisztázva. A börtönben halt meg. A néphagyományban mint „a legvitézebb huszár” él, anekdoták, katonatörténetek tartják fenn emlékét, amelyek bátorságát, leleményességét, humorát és emberségét váltogatva emelik ki. Népszerűségéhez nagyban hozzájárultak irodalmi alkotások is: Jókai regénye, Bucsánszky verses ponyvakiadványa. Személyéhez kapcsolódva él a hagyományban régi huszáranekdotáink egész sora. – Irod. Nagy Pál: Vitézvári báró Simonyi Jó’sef … élete leírása (Pest, 1819); Jókai Mór: A legvitézebb huszár (Pest, 1856); Vitézvári báró Simonyi József obester-generális élete, vagy: A legvitézebb huszár. 12 énekben (Pest, 1870).

Simonyi óbester története ponyvanyomtatványon (1899)