sójegy

a → tulajdonjegy egyik fajtája, amelynek a használatára nézve főleg az erdélyi sóbányászatból maradtak fenn emlékek. A bányaüzemben állandóan alkalmazott munkások mindegyikének külön jegye volt, amelyet a kitermelt tömbre csákánnyal rávágott. Mivel a bányászcsákány egyik vége hegyes, másik pedig élen végződött, a jegyek szúrható pontokból és karcolható vagy vágható egyenes vonalakból állottak. A későbbi időkben jegyek helyett a sódarabra a bányász nevének kezdőbetűit szénnel írták rá. A jegyeket a bányában a felvigyázó osztotta ki és a munkás neve mellé könyvbe bejegyezte. A jegynek leginkább a bér elszámolásánál volt jelentősége. Egyes helyeken a sóbányászok jegyei állandóak voltak, sőt apáról fiúra szállottak, amelyeket még használati tárgyaikon is alkalmaztak. – Irod. Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Bp., 1909).