nyomáskényszer

a nyomásos rendszer gazdálkodási rendtartása, amely a közösség minden tagjának kötelező erővel megszabja a faluhatár használatának módját és idejét. Egyéb elnevezései: dűlőkényszer, fordulókényszer, határkényszer, művelési kényszer, vetéskényszer. Nyomásos gazdálkodás mellett a határ tagosítatlan, azaz → fordulókra, ezen belül → dűlőkre, majd parcellákra oszlik. Ez viszont azt jelenti, hogy minden birtokos földje darabokban, a határ különböző részein szerteszét helyezkedik el. Ha egymással szomszédos parcellák művelése időről időre nem azonos módon történik, pl. az egyik földön gabonát termesztenek, a mellette levő → ugaron pedig legeltetnek, a gazdálkodás sok kényelmetlenséggel jár, és a birtokosok kölcsönösen károsodhatnak. Ennek kiküszöbölésére szolgál a nyomáskényszer, melyben évről évre meghatározzák a vetett és pihentetett szántóföld helyét, a termeszthető növények faját és egymásutániságát, a talajelőkészítő és betakarító munkák kezdő és befejező időpontját stb. A nyomáskényszer szabályozó ereje azonban nem korlátozódik csupán a szántóművelésre, hanem meghatározza a legeltetés, réthasználat rendjét is, gyakorlatilag a gazdálkodás egész rendszerét. A nyomásos gazdálkodás mellett az állandó legelőterületeken kívül (közlegelő, úrbéres legelő) alapvető fontosságúak az ún. kiegészítő legelők: a tarló, az ugar és fűkaszálás után a rét. A gazdálkodás közösségi jellegéből adódik, hogy meghatározott időre mindenki szántó- és rétparcellája a falu közös legelőjévé válik. Ezért köteles minden gazda a learatott gabona behordását, rétjének kaszálását a megadott időben elvégezni, hogy aztán a tarló vagy a rét egyszerre szabaduljon fel a legelő állat számára. Ezt nevezzük → tarlószabadulásnak, ill. → rétszabadulásnak. A nyomásos gazdálkodás nem mindig jár nyomáskényszerrel. Kialakulásának, ill. felbomlásának idején előfordul, hogy a tagosítatlan határ néhány egybefüggő nagyobb részét rendszeres időközönként váltogatják gabonatermesztés és ugar-pihentetés között, de még nincs vagy már nincs nyomáskényszer. Ez az állapot a kényelmetlenségek és nehézségek miatt általában nem tartott hosszú ideig, mert rendszerint hamar bevezették a nyomáskényszert, annek megszűnte után pedig általában nemsokára a nyomásos gazdálkodás is átalakult többnyomásos rendszerré vagy váltógazdálkodássá. (→ még: javított háromnyomásos rendszer, → tagosítatlanság) – Irod. Váci Mihály: Nyomásos gazdálkodás Füzesabonyban (Bp., 1928); Wellmann Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században (Agrártörténeti Szle, 1961); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).