sororatus

az a társadalmi előírási szokás vagy javaslat, hogy az özvegyen maradt házasember az elhunyt feleség nőtestvérét vagy közeli nőrokonát vegye feleségül. Ez a szokás a magyar paraszti társadalomban elsősorban akkor volt ismert, ha az anya kis gyermekeket hagyott árván, ill. vagyonos volt. A testvér vagy közeli nőrokon a gyermekeket nem tekintette teljesen idegennek, s bár mostoha volt, nem állt érdekében a gyermekeket az apai s anyai örökségből kisemmizni. A meghalt asszony hozományát annak húgával kötött házasság esetében általában nem adták vissza, még abban az esetben sem, ha az asszony gyermektelenül halt el. Gyakori volt a sororatus az egykés vidékeken, ahol a vő munkaerejének további biztosítására gyakran folyamodtak ehhez a megoldáshoz. (→ még: házasság, → levirátus)