sütőkő

felhevített kőlap, amely különféle tésztafélék sütésére alkalmas. Prehisztorikus eredetű a székelyeknél a kőreleppencs, ill. a különböző → palacsinta és lepényfélék készítéséhez használják. Van, ahol a → sütőburával együttesen alkalmazzák kenyérsütésre. A Bodrogközben palacsintán kívül a szabadban halat és csíkot sütöttek kövön. A sütőkövek ismeretesek voltak a Dunántúlon is, erre utal a kemencének az a része, melyet „hőkő”-nek neveznek. – Irod. Gunda Béla: A sütőkövek és ősi kenyérfélék (Ethnographica Carpathica, 1966).

A. palacsintasütőkő; B. fakés, amellyel a palacsintát leszedik; C. zsírozó pálcika (Mind: Magyarpalatka, v. Kolozs m., 1940-es évek); D. kemence előtti kiskatlanra helyezett lepénysütő kő (Paszab, Szabolcs-Szatmár m., 1920-as évek)