Szabó T. Attila (Fehéregyháza, 1906–)

nyelvtudós, a kolozsvári tudományegy. tanára (1940–), a nyelvtudományok doktora (1957), az MTA tiszteleti tagja (1976). A kolozsvári theológiai akadémián ref. lelkészi (1928), majd a tudományegy.-en tanári (1932), a debreceni egy.-en doktori oklevelet szerzett (1934). Középiskolai tanár Nagyenyeden és Zilahon (1932–), Kolozsvárt levéltáros (1936–). Szakterülete a nyelvtudomány és népnyelvkutatás, azonkívül településtörténettel, hímzéskutatással, történeti néprajzzal foglalkozik. Cikkei, tanulmányai jelennek meg mo.-i és erdélyi szakfolyóiratokban. Az Erdély (1938–39), és az Erdélyi Múzeum (1941–47) c. folyóiratok szerk.-je volt. – F. m. (néprajzi érdekűek) Szásznyíres település-, népiség, népesedés- és helytörténeti viszonyai (Kolozsvár, 1937); Bábony története és települése (Kolozsvár, 1939); Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez (I–II. Kolozsvár, 1939); Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története és feladatai (Kolozsvár, 1942); Erdélyi népi mesterek és tisztségviselők a XVI–XIX. századból (Kolozsvár, 1947); Haja, haja virágom (Bukarest, 1969–70); Balladák könyve (Kallós Zoltán gyűjtése. Gondozta és a bevezetőt írta, az anyagot rendezte, jegyzetelte, Bukarest, 1970); Anyanyelvünk életéből (Bukarest, 1970); A szó és az ember (Bukarest, 1971); Nyelv és múlt (Bukarest, 1972); Erdélyi magyar szótörténeti tár (I–II., Bukarest, 1975, 1978); Nép és nyelv (Bukarest, 1980).