Szabolcsi Bence (Bp., 1899–Bp. 1972)

zenetudós, az MTA tagja (l. 1948. r. 1955), Kossuth-díjas (1951, 1965), Herder-díjas (1971). Tanulmányait a bp.-i egy.-en, a Zeneművészeti Főiskolán és a lipcsei konzervatóriumban végezte. 1961-től haláláig a Bartók-Archivum ig.-ja volt. Magyar zenetörténettel és annak európai kapcsolataival foglalkozott. A magyar zene ismeretlen fejezeteinek föltárására Kodály Zoltán példája ösztönözte. Kutatásai során a zenetörténet, az irodalomtudomány, a történettudomány és a folklór eredményeit együttesen alkalmazta. Népzenei és folklorisztikai tanulmányait erős történeti szemlélet jellemzi. – F. m. (néprajzi érdekűek): A magyar zenetörténet kézikönyve (Bp., 1947, 1955); A XVIII. sz. magyar világi dallamai (Bp., 1950); Népzene és történelem (Bp., 1954); Vers és dallam. A magyar zene évszázadai (I–II., Bp., 1959–61); A válaszút (Bp., 1963); Sz. B. művei (Szerk. Bónis Ferenc, I. – Bp., 1977).

Szabolcsi Bence