szájkosár

régebben iszalagból vagy kenderkötélből, újabban drótból kötött, fonott kis kosár alakú, kúpos formájú eszköz, amelyet az igázott marha (ökör, tehén) szájrészén a fejére kötnek, hogy befogott állapotban ne tudjon legelni. A Dunántúlon, annak is főleg nyugati és déli részén terjedt el. Újabban az Alföldön is előfordul.

Szájkosarak (Átány, Heves m., 1950-es évek)