szakajtó | TARTALOM | szakállas farkas |
a 16. sz.-ban az úri viseletben a házasemberek előjoga volt a szakáll viselése, amelyet derékig növesztettek vagy rövidre nyírtak. De növesztették a parasztok is. Apáti Ferenc Feddő énekében, mely a 16. sz. elejéről való, az áll:
Sámsonnak alejtá az pór önön magát! |
Látod nagy haragját: nem tiszteli urát; |
Fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát, |
Megalázza magát. |
Nyugati, osztrák hatásra átmenetileg elhagyták, de a 19. sz.-ban felélesztették viseletét. A parasztságot a 18. sz. elején szakállbírsággal szorították a szakáll borotválására és csupán 1848 után, a nemesi előjogok megszűntével terjedt el a korabeli nemesi divat mintájára a körszakáll, Kossuth-szakáll néven. A rövid, keskeny pofaszakállat a pakompartot (Pest), barkót (Felföld) sokkal kevésbé kedvelték, míg a széles császárszakáll csak Kalotaszeg környékén tűnt fel. A Rétközről ismerjük a szakáll szájsarkában meghagyott formáját, amelyet vendégbajusznak neveztek. A szakáll viselése a parasztok körében a polgári divat, a beretvált arc hatására nem vált általánossá, tulajdonképpen a 19. sz. végére meg is szűnt. Irod. Györffy István: Viselet (A magyarság néprajza, I., Bp., 194143).