szalmakötés, szalmafonás

a szalma hajtogatás útján fonadékká alakítása. A szalmakötést leginkább a szalmakalap készítésénél alkalmazzák. A rendszerint külön aratott, válogatott búza- vagy rozsszálak kalászaiból sulyokkal kiverik a magot, majd tisztítják a szalmát: ízekre szedik, a bütyöknél elvágják, a levélhüvelyeket eltávolítják. A tiszta, megnedvesített szalmából 6, 7, 8, 12 szálával lapos szalagfonatokat készítenek. A – gyakran foggal megpuhított – fonatot köröskörösen kalapformára varrják. Erdélyben, a mezőségi Széken és különösen a Székelyföldön (Kőrispatak, Bözöd, Rava, Csöb) hozzáértő parasztemberek munkája és háziiparként is űzik. Jelentős háziiparrá fejlődött a szalmakalap-készítés Hencidán (Bihar m.) és Hajdúnánáson. Nemcsak a helyi és környéki igényeket elégítették ki, hanem a század elején Mo. minden részébe, sőt Lengyelo.-ba, Ausztriába, a Havasalföldre és a távolabbi Balkánra is exportáltak. Az → aratókoszorú is részben szalmakötéses technikával készül. Szalmakötéssel méhkas, különfajta terménytároló edények, székülőke is készül. – Irod. Igmándy József: A hajdúnánási szalmakalapipar (Népr. Ért., 1940); Bakó Elemér: Szalmakalapvarrás Hencidán (Népr. Ért., 1940).

Szalmából font méhkas, farkasfej röpnyílással (Baranya m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Női szalmakalap (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 20. sz. közepe) Bp. Néprajzi Múzeum

Férfi szalmakalap (Kalotaszentkirály, v. Kolozs m., 1960-as évek) Bp. Néprajzi Múzeum

Szék, ülőkéje szalmafonással készült (Nagycsány, Baranya m., 19. sz.) Déri Múzeum, Debrecen

Szalmakalap árus a csíkszeredai piacon (v. Udvarhely m., 1980)

Szalmakötő munka közben (Krizba, v. Brassó m., 1970-es évek)

Tojástartó szalmaedény (Dálnok, v. Háromszék m., 1976) Bp. Néprajzi Múzeum