szecskavágó

Egyszerűbb példányait parasztok, falusi barkácsolók készítették. Legrégibb ismert változata a 19. sz. elejéről négy lábon álló deszka vályú, amelyben a szénát egy lábbal, madzaggal működtethető fa szerkezet szorította le, kis gereblye tolta előre s a vályú elején billenő léchez rögzített éles kaszával vágták apróra a vályúba beleszorított s folyton előretolt szénacsomót. A 19. sz. első felében eljutottak hozzánk a különböző, lendítő kerékkel hajtható egy-, két- vagy több késű angol, amerikai, holland szecskavágók, melyeket az 1850-es évektől mo.-i gépgyárakban is előállítottak. (Ilyenek pl. a Ransones, Cornes, Salmon stb. féle szecskavágók.) A szecskavágó szerepét a 20. sz.-ban nagyobb üzemekben a különböző szártépő gépek és kalapácsos őrlők vették át. – Irod. Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906).

Szecskavágó (Csallóköz, 20. sz. eleje)