Szeder Fábián János (Csáb, 1794–Füss, 1859)

író, tanár, az MTA l. tagja (1831). Érsekújvárott, Komáromban, Esztergomban, Pozsonyban tanult, miután 1804-ben a bencés rendbe lépett, Győrött, Pannonhalmán folytatta tanulmányait. 1808–32 között a rend gimn.-aiban tanár, majd ig., 1832-től levéltáros, könyvtáros Pannonhalmán. 1841-től haláláig Füssön a rendi birtok jószágkormányzója. Széles körű irodalmi tevékenységet folytatott, részt vett irodalmi lapok szerkesztésében is. Horváth István ösztönzésére a Tudományos Gyűjtemény pályázatára népismereti tanulmányt írt a palócokról, amely a szakirányú magyar néprajzi érdeklődés egyik elindítója lett. – F. m. A palóczok (Tud. Gyűjt., 1819. 6. sz.). – Irod. Kemenes Illés: Sz. F. J. (A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, VI., Bp. 1916); Tálasi István: Néprajzi életünk kibontakozása (Bp., 1948); Török Gábor: Kik Szeder Fábián palócai? (Magy. Nyelvőr, 1962).