| palotás | TARTALOM | pálpogácsa |
etnográfus kutató. 1928-tól a Néprajzi Múz.-ban dolgozott mint szerződéses beosztott, 1946-tól a MNM, majd az Orsz. Iparművészeti Múz. tudományos munkatársa. Viski Károly tanítványa volt, az ő művelődéstörténeti törekvéseit építette tovább viselet- és hímzéstanulmányaiban. Különösen jelentős munkássága a hímzések területén, ahol rendszerezte az öltésformákat. A ref. egyházak úrasztali takaróinak és egyes úri hímzéseknek az elemzésével történeti támpontokat keresett a népi hímzések egyes motívumainak megértésére. Nagy apparátussal hasonlította össze a magyar, különösen az erdélyi hímzések egyes vonásait az oszmán-török hímzésekkel. Módszertanilag máig példaadó az erdélyi, mezőségi Szék hímzőgyakorlatának és hímzőegyéniségeinek monografikus földolgozása, valamint az erdélyi vászonhímzések Szabó T. Attilával együtt elvégzett formai elemzése, az adatolatlan tárgyak között a lokális stílusok elkülönítése. – F. m. Hímzőmesterség (Ferencz Kornéliával, Bp., 1932); Oszmán-török elemek a magyar hímzésben (Bp., 1940); Erdély népművészete (Bp., 1944); A szolnok-dobokai Szék magyar hímzései (Kolozsvár, 1944); A magyar népművészet kutatása (Bp., 1948); A magyar népviselet kutatása (Bp., 1948); Adatok a mezőségi magyar hímzés ismeretéhez (Kolozsvár, 1948). – Irod. Kresz Mária: P. G. 1901–1951 (Ethn., 1951); Varga Mária: P. G. tanulmányai (Index Ethn., 1958).