pászma | TARTALOM | pásztói bútor |
mesterember, aki selyem-, szőr-, pamut-, ezüst- és aranyfonalakból szövőszéken paszományokat, szalagokat sző. Termékei 12 cm szélesek, mintásak vagy minta nélküliek, a ruházat és a brokátokkal, bársonyokkal bevont bútorok díszítésére szolgálnak. A paraszti viseletben a selyem- és bársonyszoknyák, blúzok, mellények paszományozása a 1920. sz.-ban volt divatos. Első mo.-i céhük Lőcsén alakult 1492-ben. A → gombkötőkkel kezdetben laza kapcsolatban álltak, mindkét mesterség önálló iparág volt. Csak a 19. sz. második felétől fordult elő, hogy a gombkötők is foglalkoztak szövött munkák előállításával. Az iparág hanyatlásának oka azonban inkább a gyáripari versenyben kereshető, mint a rokonszakmák kontárkodásában, hiszen azokat is a megélhetési nehézségek kényszerítették a tevékenységi kör kiszélesítésére. A paszományos mesterség néhány képviselője még ma is működik. Irod. Hajnóczy Iván: A céhek életéből (Bp., é. n.); Nyáry Albert: Rozsnyói gombkötők (Népr. Ért., 1904); Bálint SándorJuhász Antal: A szegedi gombkötőmesterség (Népr. Ért., 1968).