pergetés

A nem-zenész cigányok vokális táncdalaik előadásakor a szöveges strófákat a hangszeres koloráláshoz hasonló rögtönzött, értelmetlen szótagok gajdolásával, ún. pergetéssel váltogatják, ezáltal ritmikailag rendkívül virtuóz és hangszínekben gazdag melodikus tánczenei kíséret jön létre. A pergetést ugyancsak vokális ritmuskísérettel, ún. → bőgőzéssel támasztják alá. (→ még: cigánytánc) – Irod. Csenki Imre–Csenki Sándor: Népdalgyűjtés a magyarországi cigányok között (Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára, Bp., 1943); Hajdú András: Études Tsiganes (Paris, 1958); Sárosi Bálint: Cigányzene… (Bp., 1971).