polyvatartó

rendszerint csűrhöz, istállóhoz toldott félereszes melléképület polyva, törek, ritkábban gabona és széna tárolására. Általában alacsony, szilárd fallal ellátott, ajtóval zárható épületrész. Az Alföldön, s helyenként a Dunántúlon és északon is különálló építmény. Neve Erdélyben már a 18. sz. közepén törekól vagy polyvatartó; a Zobor-vidéken a 19. sz.-ban peleny, Zemplénben kocinka, a palóc vidéken pelyvás, pelyvalyuk, a Rétközben törekes. Az Alföldön a polyvatartó újabb, kezdetlegesebb, gyakran kóróból tákolt építmény, neve általában pévás-szín. A polyvatartó a Dunántúlon kutyu, kutyoló, pelva-kutyu néven ismeretes a 19. sz. elején is. A kutyu, kutyuló szó középkori átvétel a szerb-horvátból, ahol „ház” jelentése van. A polyvatartót Veszprém és Fejér m., némely vidékén iszlingnek is nevezik. – Irod. Ébner Sándor: Adatok a Zselicség tárgyi néprajzához, különös tekintettel a faépítkezésre (Népr. Ért., 1931); Cs. Bogáts Dénes: Háromszéki oklevél-szójegyzék (Kolozsvár, 1943).