pusztatemplom

határbeli régi templomrom. A török világ alatt elpusztásodott egykori falvak helyén álltak ilyen romok a 17–18. sz.-ban, néhol még később is. Köveiket gyakran elhordták a környéken építkező parasztok. Sok monda fűződött hozzájuk. A nép képzelete kiszínezte történetüket. Emlékük máig él a „Templomdomb” és hozzá hasonló helynevekben. A 18. sz.-ban előfordult, hogy a nagyhatású városok távoli tanyáin élők a környékükön lévő pusztatemplom mellett temették el halottaikat. A templomromok, ill. később a templomhelyek igen gyakran szerepeltek határjárások, területviták esetén a leírásokban és tanúvallomásokban, mint a helymeghatározásnál nélkülözhetetlen tájékozódási pontok. – Irod. Tömörkény István: Temetések rendje a szegedi határban (Népr. Ért., 1905).